Megőrülős punk sci-fi rázza fel a tavasz filmfelhozatalát május 10-től. Rügyező fák és drámai könnyek helyett az Így csajozz egy földönkívülivel a 70’-es évek forró bakelittel keveredő bőrkabátszagát hozza el a vászonra. Elle Fanning és Nicole Kidman földöntúli meglepetésekkel vár, ha azt hittük, a Sex Pistols-sal már mindent tudunk a punk születéséről... Kötelező mindenkinek, aki falra mászik a filmes kliséktől, bírja, ha legalább egy házibuliban anarchia tombol, és nem ijed meg egy szőke, porcelán szépségű űrlénytől…
Hogy milyen, amikor latexruhás űrlények törnek be az ébredő brit punk világába? A három londoni külvárosi srác, Enn (Alex Sharp), John (Ethan Lawrence) és Vic (Abraham Lewis) fejében még kamaszos fantáziáik sem szültek ehhez fogható kérdést. Nem csoda, ha meglepődnek a nem várt válaszon, amikor egy végigtombolt koncert után házibulit keresve kissé eltévesztik a házszámot, és egy tőmondatokban beszélő, hátborzongatóan merev táncot járó társaságba csöppennek. Az elvont csapatból is kitűnik kíváncsiságával Zan (Elle Fanning), aki komoly összetűzésbe kerül a feljebbvalóival, és még aznap éjjel megszökik– hogy aztán a helyi punk királynő (Nicole Kidman) keze alatt elinduljon az alter csillaggá válás rögös útján, Enn oldalán pedig megtapasztalja azt az izgalmas, melengető, nyálas és addiktív valamit, amit a bolygónkon csak úgy neveznek: szerelem.
John Cameron Mitchell. Aki már találkozott a Hedwig és a Mérges Csonk nyers csillogásával vagy a Shortbus tabudöntögető őszinteségével, az tudja: a rendező képi világa nem ismeri, és nem is akarja megismerni a mainstream filmekre jellemző kispolgári határokat. Nincs ez másképp az Így csajozz egy földönkívülivel (How to Talk to Girls at Parties) esetében sem: a Cannes-ban, Karlovy Vary-ban és a londoni BFI-n már sikerrel bemutatkozott filmben utánozhatatlanul keveredik a groteszk humor, a keresetlen ártatlanság, és a vad tinédzserkori lázadásvágy.
Barta Eszter
