Volt egyszer egy sármos férfi, akinek tökéletesre csiszolt világa hazugságok sorozatára épült. Minden apró, közepes és nagy hazugság hódítások sokaságával és az örök ifjúság illúziójával kecsegtetett, mígnem egy napon váratlanul és kíméletlenül megérkezett a szerelem. Ezt már nem tudta lábon kihordani: gurulva száguldott végzete felé.
Hétfőn ünnepeli 50. születésnapját Jennifer Aniston, aki legújabb filmjében, a Dumplin’ – Így kerek az élet című vígjátékban királynőként tündököl Rosie szerepében.
Azt akartam, hogy a film hatást gyakoroljon a szerelembe esésről álmodó fiatalokra és az első szerelmükre visszaemlékező idősebbekre is. Interjú Hugo Gélin rendezővel Szerelem második látásra - már a mozikban
Hasonló téma, hasonlóan vicces feldolgozásban – mégis behunyt szemmel is megmondanánk: hollywoodi vagy európai filmről van szó.A Szerelembe gurulva például bármennyire is univerzális témákat feszeget – szerelem, hazugság, kapuzárási pánik –, velejéig franciául teszi. Franck Dubosctól nem is várnánk mást. Vajon miért szeretjük másképp ezt a filmet, mint a hollywoodi produkciókat?
Nehéz megmondani, mitől durran be fejünkbe a szerelem és köti le az összes szabadgyököt, amivel addig bátran rendelkezhettünk. Van, amikor az egyformaság, máskor pont az ellentét vonz: a lényeg, hogy megfordít bennünk valamit ez a lassú lefolyású, univerzális mámor. Nekünk földönkívüli élmény, de milyen lehet egy földönkívülinek, aki éppen csak beteszi a lábát egy londoni külvárosba és máris belegabalyodik egy helyi srácba? Na, ez punk!
Van-e annál szürreálisabb dolog, mint mindennel és mindenkivel szemben lázadni, agyon pirszingelten, provokatív frizurával hergelni a világ konzervatívabb felét? Na, most, hogy nagyjából körbeírtam a punk lényegét, el is érkeztünk oda, hogy van-e, még valami, ami ennél is jobban túllő a valóságon?
