Volt egyszer egy sármos férfi, akinek tökéletesre csiszolt világa hazugságok sorozatára épült. Minden apró, közepes és nagy hazugság hódítások sokaságával és az örök ifjúság illúziójával kecsegtetett, mígnem egy napon váratlanul és kíméletlenül megérkezett a szerelem. Ezt már nem tudta lábon kihordani: gurulva száguldott végzete felé.
Egyszerű mese, amit a Szerelembe gurulva a francia helyzetkomikum széles eszköztárával tesz pezsgő, fordulatos, irtó vicces és nagyon szerethető mozivá. Jocelyn (Franc Dubosc) és Florence (Alexandra Lamy) románcát a főszereplő hazugságai egy darabig valóban képesek gördülékennyé tenni és eközben mi, nézők gurulunk a nevetéstől. Hamar kiderül azonban Jocelyn számára, hogy ezt a hódítást nem lehet a többi, előző mellé strigulázni és ezzel együtt a felismerés is, hogy a kerekeknek sem lehet megálljt parancsolni a lejtőn.
(Kamu)zárási pánik
A franciák körében méltán népszerű filmben a hazugság egyszerre álca és gyógyszer, alibi és megindító szerelmi vallomás. Az ötven felé közelítő sikeres üzletember világában a hazugság először csak játék: ezzel szórakoztatja magát unalmas helyzetekben, így tud mosolyt csalni a maga és mások arcára és ezzel sikerül a legegyszerűbben csajozni. Paradox módon a megtervezett hazugságok kevesebb erőfeszítéssel járnak, mint a valóság felvállalása, ám kétségkívül izgalmasabbá, kényelmesebbé teszik a hétköznapokat. Az unalomra kitalált gyógyszer végül beépül Jocelyn működésébe és remek alibiként szolgál a kapuzárási pánik jelinek elrejtésére.
Mit bír el egy szerelem?
Meddig tartható fenn a valóság látszata? Mikor hull le a vakolat a gondosan burkolt igazságról? A szerelem tényleg mindent kibír, a hazugságokat is? Ezek a kérdések minden néző fejében megfogalmazódnak a Szerelembe gurulva nevetős és romantikus pillanataiban. Franc Dubosc maga a forgatókönyvíró és a rendező, aki igencsak testhezálló karaktert formáz a szerepjátékos Jocelyn figurájában. Kiváló partnerei a hülyeség fokozásában titkárnője (Elsa Zylberstein), és barátja (Gérard Darmon), akik – bár nem túl lelkesen – mégis asszisztálnak az újabb hódítás hazugsággal való megalapozásához. Florence üdítő, könnyed jelenlétéhez Alexandra Lamy alakítása pontos, precíz: ettől válik természetesen hitelessé.
Szerep és őszinteség
Az egyre kínosabb helyzetekbe sodródó Jocelyn groteszk jelensége mellett Florence természetessége a kontraszt összes lehetőségét kiaknázza. Amikor már a nézőben is a végletekig fokozódik a kíváncsiság, érkezik egy váratlan csavar. De ha ezt most elmondanám, sokat veszítene a film az élvezeti értékéből.
Precízen adagolt franciaság
Sok édes pillanat, rengeteg nevetés, finom romantika és ismét a francia zsenialitás, amellyel az emberi természet színe és fonákja elfér egy vásznon – ezek a Szerelembe gurulva vitathatatlan érdemei. Bármennyire is abszurd, rólunk szól, nem csak nekünk, de attól, hogy az emberi drámáknak nem kilókban méri a súlyát, segít szembenézni saját működésünk nevetséges visszásságaival.
Francia filmet nem lehet nem érteni, a szerelmes film pláne kortalan. A Szerelembe gurulva ugyanakkor leginkább a 30+os korosztály számára mond a legtöbbet, felső korhatár nélkül. Tökéletes nyárindító, igazi kikapcsolódás – nem szabad kihagyni!
Gáspár Kinga
