Mielőtt elhisszük, hogy idén tavasszal majdnem minden kinyílt, vigyázó szemeinket Londonra érdemes vetni: az abszurd humorú sci-fi és a nyersen édes punk-történelem összefonódása csak május 9-én kezdi virágkorát. Akár megrögzött mozirajongó vagy, akár nehéz kirángatni a kanapéról – lesd meg, miért NEM ez a film az, amit érdemes kihagyni egy baráti mozizáson.
1. A rendezőnek, John Cameron Mitchellnek egyszerűen nem megy a hibázás
Hogyan is menne, amikor rögtön Szűz Máriaként kezdte a karrierjét? (Jó, egy fiúiskolai darabban, 11 évesen.) Bár ezért az alakításért még nem kapott díjat, rendezőként annál sikeresebb: a Hedvig és a mérges csonk, a Shortbus és az Engedd el! kitörő sikert arattak a kritikusok és a nézők körében is – az Így csajozz egy földönkívülivel pedig ötvözi mindazt, amiért szeretjük: a naturális tabudöntögetést, az őszinte humort és a dübörgő képi világot.
2. Látványvilág, ami nem tűr sztereotípiákat
A film abba a korba visz vissza, amikor a punk még nem divat volt, hanem mozgalom – épp ezért nem rugaszkodik el az egyenruhájukat házilag szétszabdaló és az otthoni biztosítótű-készletet kifosztó fiatalok 1977-es valóságától. A szürke londoni külvárossal, Croydonnal remek kontrasztot alkotott a háromszoros Oscar-díjas jelmeztervező, Sandy Powell: a jólfésültségüket épphogy levetkőző bulizó kamaszok és a neonszínű, tapadós latexruhában feltűnő űrlények egyedi keveredése esszenciálisan határozzák meg a filmet.
3. Elle Fanning üstökösként tör ki a nővére árnyékából
Mondhatnánk, hogy már sokszor megtette, de az alig 20 éves tehetség végre egy egész filmet beragyoghat azzal a magától értetődő ártatlansággal, ami az egész játékát annyira élővé teszi. Mesterien adagolja ezt az adottságát a történet lázadó jeleneteihez – és talán a karaktere az egyetlen ok, amiért Dakota az eszünkbe juthat: ahogy 2010-ben a The Runaways kamasz glam rock királynőjét alakította, hasonlóan utánozhatatlan hangulatot teremtett. Hiába, a vérükben van.
4. Soundtrack egy mondatban: a punk 40 éve született, de ma is épül
Ami a punkot illeti, egy kis kötelező Sex Pistols után még ezen az alternatív műfajon belül is az alternatív előadók kerülnek előtérbe a Damned és a Homosexuals gyöngyszemeivel – ráadásként pedig egy kitalált zenekar, a Dyschords, aminek dalaiból a rendező szerint ha „néhány egy 1977-es lemezen kötött volna ki, észre se vennéd, hogy nem igaziak”. Ehhez jönnek még a szirénszerű galaktikus vokális dallamok, amelyeket az egyik főszereplő hiába keres a lemezboltban – szerencsére mi megtalálhatjuk.
5. Így még sosem láttad Nicole Kidmant
„…Ittam, káromkodtam, dühöngve és mocskosan.” – így oldotta meg a producer, Howard Gertler azt a feladatot, amikor Kidman megkérte, tegyen úgy, mintha ő játszaná a karaktert. Mint kiderült, a szerep mindkettejüknek testhezálló volt – szerencsére mégis az ausztrál színészlegendánál maradt, aki szinte felismerhetetlenre sminkelve játssza a hisztérikus punk menedzsert, aki Vivienne Westwood keze alá juttatja a kellően egyedi feltörekvő zenészeket. Igazi jutalomjáték, ami egy földönkívülivel kiegészülve főnyereménnyé alakul.
Barta Eszter
